Öntsünk tiszta vizet a pohárba, amit az unokáink is inni fognak! (KEOP-2.2.3-A-09-2010-0002)

2013. január 17 - Kategória: Pályázatok
USZT_logo.jpgÖntsünk tiszta vizet a pohárba, amit az unokáink is inni fognak! Vízbázisvédelem megvalósítása Dunabogdányban

Az Európai Uniós csatlakozásunk óta a környezetvédelem terén egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészséges ivóvíz biztosítása, sérülékeny környezetben működő felszínalatti vízbázisaink védelme. Ezek a kezdetben szakmai körökben használt fogalmak már rég bekerültek a köztudatba, egyik jeléül annak, hogy az ivóvízellátásra alkalmas vízkészletek jelentősége szerte a világon megnőtt. Gazdasági, társadalmi elemzések az ivóvíz kérdését a jövő évtizedek, évszázadok fejlődésének egyik legfontosabb kulcstényezőjének tartják.
A vízbázis fogalmát a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. Törvény a következőképpen határozza meg: a vízkivételi művek által hasznosításra igénybe vett természetes határokkal rendelkező terület vagy felszín alatti térrész és az onnan kitermelhető vízkészlet a meglevő, illetőleg a tervezett vízbeszerző létesítményekkel együtt.
 

Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy hidrogeológiai adottságainak köszönhetően ivóvízellátásának csaknem 95%-a a felszín alatti vizeken alapszik. Bár a felszín alatti vizek a felettük levő földtani képződményeknek köszönhetően valóban jóval védettebbek, mint a felszíniek, ez mégsem jelent teljes biztonságot. Egyes felszín alatti vízbázisok különösen sérülékenyek, ami azt jelenti, hogy nincs fölöttük olyan vastag, vagy olyan jellegű vízzáró réteg, amely megakadályozná a felszínen jelenlévő, általában antropogén eredetű (csatornázatlan település, mezőgazdasági vegyszerhasználat, állattartó telepek nem megfelelő működtetése, illegális hulladéklerakók) szennyezőanyagok leszivárgását a vízadó rétegekbe. A vízműkutak folyamatos termeltetésével ez előbb-utóbb megjelenik a kitermelt vízben is. Ezek a folyamatok az emberi szem számára láthatatlanok, közvetlenül nem érzékelhetőek, így hajlamosak vagyunk a káros folyamat veszélyeit lebecsülni.
 

A vízbázisvédelem célja vízkészleteink szennyezőanyagoktól való megóvása, védelme, azaz megelőző tevékenység. A felszín alatti ivóvízbázis állapotának folyamatos vizsgálata elengedhetetlen annak érdekében, hogy minden háztartásban tiszta víz kerüljön a poharakba. A jogszabályi hátteret a 123/1997 (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvíz ellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről című rendeletben foglalták össze, mely tartalmazza az egyes védőterülettel kapcsolatos intézkedéseket, korlátozásokat. A vízbázisvédelem folyamata három fázisra bontható: alapállapot felmérés (diagnosztikai fázis), biztonságba helyezési fázis, biztonságban tartási fázis. Kezdetben a diagnosztikai munkák kormányprogram keretében zajlottak, ennek leállásával az érintett tulajdonos önkormányzatoknak saját költségen vagy különböző pályázati konstrukciók igénybevételével kell elkészíttetni, ami a szűkös költségvetések mellet bizony nem egyszerű feladat.

A probléma súlyát és aktualitását felismerve, a kormányrendelet értelmében Dunabogdány Község Önkormányzata a biztonságba helyezés első fázisának, a diagnosztikai vizsgálatok elvégzésére pályázatot nyújtott be, és támogatást nyert az Új Magyarország Fejlesztési Terv Környezet és Energia Operatív Program (KEOP 2.2.3/A.) keretében meghirdetett „Üzemelő vízbázisok diagnosztikai vizsgálata” támogatási komponens keretében. Az 59 875 000 forint értékű Európai Uniós támogatásból 2011 júniusára megvalósult a település sérülékeny földtani környezetben lévő ivóvízbázis diagnosztikai vizsgálata, ellenőrző rendszerének kiépítése, a védőterületek a kormányrendelet előírásai alapján történő lehatárolása, illetve a szennyezés megelőzési intézkedési javaslatok kidolgozása. A vízbázisvédelmi munkálatokat a KSZI-Geogold Konzorcium környezetvédelmi szakemberei és geológusai végezték.

Dunabogdány község és a Visegrád külterületéhez tartózó Szentgyörgypuszta vízellátását két, a Szentendrei Duna jobb partján létesített termelőkút-csoport biztosítja, amelyet a DMRV üzemeltet. Az északi telepen, a Svábkert-dűlőn 3 db kavicsolt csőkút, a Dunabogdányi öblözetben 1 db, a vízmű össztermelésének csaknem 60 %-át kitevő csáposkút üzemel. A sekély talpmélységű termelő kutakat a nagyon jó vízadó képességű holocén kavicsterasz homokos, kavicsos rétegeire szűrőzték. Maximális kapacitásuk 2.555.000 m3/év.
 

A parti szűrésű vízbázis felszínközeli helyzetéből adódóan sérülékeny, védelme nagyon is indokolt volt. A termelőkutak szívóhatására a Duna vize beszivárog a kavicsteraszba, ami megszűri azt, majd minimális utókezelés mellett kerül a hálózatba. Ebből kifolyólag elég nagy mértékben veszélyeztetett, részben a kitermelt víz oroszlánrészét adó dunai víz és a folyó medrének állapota, a folyón levonuló lehetséges havária jellegű szennyeződések, valamint a háttérben lévő, potenciális szennyezőforrásként üzemelő területhasználatok és tevékenységek miatt.
 

A felszíni és felszín alatti vizek természetes, illetve szabályozott szoros kapcsolatának vizsgálata miatt a vízbázis alapállapotának meghatározása speciális kutatási módszereket igényelt. A parti szűrésű vízbázisok vizsgálata során elsőrendű kérdés a meder geometriájának és a medret felépítő üledékanyag vastagságának megállapítása, továbbá a háttér felőli oldalon az áramlási tér meghatározása.
 

A tárgyi munka első ütemben megtörtént az archív adatok összegyűjtése és rendszerezése, továbbá azok a terepi vizsgálatok, amelyek az utánpótlódási terület pontosabb lehatárolását és jellemzését eredményezték, illetve a védőterületek kiszámításához alkalmazott előzetes hidrodinamikai modell megbízhatóságát hatékonyan megnövelték. A vízbázis földtani és vízföldtani képének pontosítására, a vízadó kavicsréteg elkülönítésére, horizontális és vertikális kiterjedésének nyomon követésére, a fedőképződmények vastagságának megállapítására összesen 115 szárazföldi és vízi geofizikai mérés, illetve 2 db 50 m talpmélységű ideiglenes kutatófúrás készült. A vízbázis szivárgáshidraulikai paramétereinek térbeli változását több hétig tartó vízszintmérésekkel és a meglévő kutakban történő egymásrahatás-vizsgálatokkal határozták meg. A Duna és a talajvíz közötti hidraulikai kapcsolat vizsgálata céljából mederszonda-vizsgálatok is készültek. Az ivóvíz minőségét veszélyeztető potenciális szennyező tevékenységek beazonosítására 8 helyszínen fúrásos feltáró vizsgálatokat végeztek.
 

A második ütemben került sor az európai normáknak megfelelő monitoring rendszer tervezésére, kiépítésére és beüzemelésére. A komplex megfigyelő-ellenőrző rendszer kialakításához 3 db új figyelőkút mélyült, valamint 11 db meglévő észlelőkutat felújítottak és engedélyeztek. A rendszeres vízmintavételezés és laboratóriumi vizsgálatok, illetve a folyamatos vízszintmérések segítségével a vízbázis mennyiségi és minőségi védelme, a nyomásviszonyok figyelemmel kisérése és a terület hidrogeológiai jellemzése biztosítva lesz.
A beruházás ideje alatt a termelőkutakon EU direktíva szerinti vízvizsgálatok készültek, a meglévő figyelőkutak egy részén és újonnan létesített figyelő kutak vizét részben a főkomponensekre, részben kiemelt nehézfémekre vizsgálták. A szennyezésfeltáró furatokból vett víz- és talajmintákon különböző speciális elemzések történtek. Az egyes helyszíni mérések ideje alatt pedig mind a Duna, mind az Ipoly-folyó vizéből is történtek vízmintavételek és elemzések. Ezek alapján elmondható, hogy a vízbázis területén a felszínközeli víz minősége kielégítő. Lokálisan szennyezett, a szennyeződés kommunális és mezőgazdasági (leginkább az állattartás) eredetű, az ipari szennyezés nem jelentős. A két víztermelő telep közül a Svábhegy-dűlői leginkább a település szennyező hatásának, a csáposkút pedig az ipari terület és a mezőgazdasági tevékenység hatásának van kitéve. A trícium-vizsgálatok kimutatták, hogy a kitermelt víz 85-90%-a kavicsteraszon keresztül a Dunából származik. A vízminőséget így elsősorban a folyó vízminősége és a kavicsterasz szűrőképessége határozza meg. A kutak termelésének 10-15 %-a viszont a háttér felől, adott esetben a település, illetve ennek határában lévő mezőgazdasági területek és ipari park irányából érkezik. A háttér felől áramló felszín alatti víz a területhasználatok miatt szennyezéseket juttathat a kutakba.
 

A projekt leglényegesebb eredménye az, hogy a diagnosztikai vizsgálatok eredményei alapján létrejött adatbázisra támaszkodva, elkészült a vízbázis hidrodinamikai modellje, és segítségével kijelölték a vízkivételek védőidomát, amely megakadályozza az ivóvízbázis esetleges megsérülését. Ennek alapján meghatározásra és lehatárolásra került az a felszíni védőterület-rendszer, amely a védőterület kijelölésre irányuló hatósági eljárás alapjául szolgál, azaz ezek alapján kerül sor a védőterület-rendszer meglévő telekhatárokhoz való igazítására, az ingatlan nyilvántartási adatok kigyűjtésére a hatósági kijelöléshez (ábra).
A 123/1997.(VII.18.) Kormányrendelet szerint a védőidomok kijelölése nem az ivóvíztermelő kutaktól való távolság alapján történik, hanem azok nagysága attól függ, hogy az adott területen a vízrészecske (és benne az esetleges szennyeződés) mennyi idő alatt (20 vagy 180 nap, illetve 5 vagy 50 év alatt) jut el az ivóvíztermelő kutakig (elérési idő). Amennyiben ezek az idomok metszik a földfelszínt, úgy a metszetük a felszínen védőterületeket rajzol ki (belső, külső, hidrogeológiai A, illetve B védőterületek). A különböző védőterületekhez különböző területhasználati korlátozások tartoznak, amelyek az ivóvíztermelő kúttól távolodva egyre enyhülő jellegűek.
Annak érdekében pedig, hogy a vízminőség hosszú távon is garantálható legyen, elkészül egy stratégiai biztonságba helyezési terv is.

Ezen munkálatok elvégzésével biztosítani tudjuk nem csak a saját, hanem az unokáink tiszta, egészséges ivóvízét is!

GeoGold Kárpátia Kft.



1. ábra:
1.abra.JPG
A modellszámításokkal meghatározott felszíni védőterület-rendszer a csőkutak körül

 

2. ábra:
2.abra.JPG
A modellszámításokkal meghatározott felszíni védőterület-rendszer a csáposkút körül